Mióta megszülettünk a mellek bűvkörében élünk. Kezdetben az anyai mivoltuknál fogva tömték a szánkba e két fehér mirigyet, hogy tejet szopjunk belőle. És nekünk nem adatott meg az ellenkezés joga. A nők elvarázsoltak bennünket a jófajta tejükkel meg a mellük lágy, megnyugtató ringatózásával. Egy szó mint száz, a mell nem más, mint a gyermek ópiuma.
Azután felcseperedtünk, és a mell elillant a szemünk elől. Mert a nők holmi melltartókba rejtették (igaz, ami igaz, manapság kevésbé), és a hozzáférés jogáért, azért, hogy megérinthessük, megnézhessük és megcsókolhassuk, immár borsos árat fizettetnek velünk. Így történhetett, hogy az anyatejtől megbabonázva, de a szabad hozzáféréstől megfosztva hatalmas üggyé duzzasztottuk a mell-témát. A mell immár ok és okozat, a mell immár a megtestesült szépség.
Embertársaim, bajtársaim!
Itt az idő, hogy megállapítsuk: a mell nem több és nem más, mint egy mihaszna zsírzsák! Egy formátlan púp, egy sápadt hólyag, egy félkész zsömle, egy kétes értékű reklámcikk amerikai cukormázzal leöntve, egy tartás nélküli löttyedt púp, egy amorf kinövés, melyre kupakként egy sárszínben pompázó bimbó tapad. Testvéreim, ismerjétek el, hogy a mell kétszínű és csálé! Ismerjétek el, hogy nem igaz és nem igazságos, hogy sehová sem vezet!
Szabaduljatok ki a mellek bűvköréből! Jelentkezzetek a seregbe!
Jákobi, - aki azért született, hogy éljen
és
Lájdentál, - aki önsajnálatában megvágja az ujját
Jegyeket április 19-re már lehet is igényelni: http://www.jegy.hu/arrivalorder.php?eid=135800&aid=232&vid=79
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése