2010. március 4., csütörtök

Jákobi - aki azért született, hogy éljen, és Lájdentál - aki önsajnálatában megvágja az ujját

Lájdentál szerint nincs is annál kellemesebb, mint a legjobb barátoddal dominózni a teraszon. Ám mi történik, ha egyszer a legjobb barátod úgy dönt, új életet kezd, netalán meg is nősül? A ragaszkodó Lájdentál próbálkozik, trükközik, végül önmagát, „az apró szolgálatok emberét” adja az ifjú párnak nászajándékként. Ám Jákobival kötött barátsága menthetetlennek tűnik; a feleség túl ravasz, a férj túl hullámzó, és egyáltalán: mindenki olyan „túl”.


Hanoch Levin kacagtató, dalokkal tűzdelt vígjátéka nevettet ugyan, de szembesít is önmagunkkal. Mindezt azonban olyan abszurd formában teszi, hogy észre sem vesszük, hogy rólunk is szól – vagy legalábbis a mellettünk ülőről. Mindemellett megtudhatjuk, rendeljünk-e süteményt az első randin, valamint azt is, hogy minden férfi álma „a gondolataiba merülő nő fenekének tapogatása”.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése