Most, hogy benézhettetek kicsit a készülő produkció kulisszái mögé, gondoltam lesz olyan, akit az is érdekel, hogyan hoztuk mindezt össze anyagi szempontból.
Nos, a Gólem ugyebár egy független színházi egyesület, nincs se állandó társulata, se állandó játszóhelye. Annak ellenére, hogy Magyarországon kevés sikerrel pályázik forrásokra, nemzetközi kapcsolatait kihasználva működésének 5. évében évadonként két új bemutatóra sikerül fedezetet szereznie. Csakhogy mindez édes kevés a túléléshez. Egy darabot ugyanis nem elég bemutatni, de színpadon is kéne tartani, arra viszont már szinte sosem futja. A helyzet nem rossz, de korántsem ideális.
A másik oldalról adott egy főként állami támogatásból működő kőszínház, havonta jelentkező fix költségekkel. Nekik ha esik, ha fúj fizetni kell a társulati tagok (színészek, műszak, irodai személyzet) bérét, illetve fenn kell tartani a nem kis rezsiköltséggel működő épületüket. Ezekre a működési költségekre rakodnak rá az adott projekthez, esetünkben színdarabhoz kapcsolódó egyszeri költségek, mint például a díszlet, jelmez, kellék és a meghívott közreműködők tiszteletdíja.
A Jákobi és Lájdentál esetében a Gólem és a Kamraszínház megpróbálja összerakni, amije van. A Kamara rendelkezésre bocsátja a társulat színművészeit, a termet, a műszaki személyzetet, a Gólem pedig állja a díszlet és jelmez költségeket, illetve minden olyan stábtag bérét, aki nem a Kamaraszínház társulatának tagja (jelen esetben ez a rendező, producer, dramaturg, asszisztens, díszlet és jelmeztervező, zenei vezető). A darabhoz kapcsolódó egyéb kiadások (jogdíjak, biztosítás, értésekítés, reklám) költségek pedig közösek, és a bevételeket is egyenlő arányban osztjuk el egymás között.
Szerencsés esetben mindenki jól jár. A Kamraszínháznak a havi tervezhető kiadásain kívül minimális extra költsége van, mégis kap egy új produkciót, a Gólemnek pedig nem kell harcolnia a produkció színpadon tartásáért, hiszen az értékesítési csatornák, a színészegyeztetés, illetve a marketing és PR költségek nem egyetlen előadásra vetítve jelentkeznek kizárólag nála, hanem a Kamara piaci helyzetéből fakadóan megoszlanak.
Mindezeken kívül jól jár az állam/önkormányzat, hiszen magyarul bemutatott, magyar színészek játszotta darabot mutat be két magyar színház, jelentős külföldi tőke bevonásával.
És persze nem utolsó sorban jól jár a néző, mert április 9-től megnézhet egy remek darabot az Ericsonban:)))
