Díszlet mustra...

Jakobi, Lájdentál és Sáchás birodalma itt még csak papirból. Viszont jó hír, hogy 29-én beépítünk az Ericsonban. Megvan a kanapé, a kiválasztott padló és a díszlet egyéb elemei már csak festésre várnak a műhelyben. Szinte végső visszaszámlálás...

Grójsze Kuffer

Jákobi és Sáchás első találkozásának kivonatos története:

– Elnézést, hölgyem, Ön tartozik e tomporhoz?

– Hát, úgy esett.

– Elbűvölő, hogy szólíthatom?

– A barátaim csak Grójsze Kuffernek hívják!

– Részemről a szerencse, Grójsze Kuffer!

A hátam alján, odalenn,

egy fenék himbál csendesen.

Lágy vájat, melynek két felén,

pelyhes labdákat hordok én.

Bizony e két hamvas lepény

ott csüng a szoknyám rejtekén.

Míg élek, és ameddig él,

a Grójsze Kuffer elkísér.

Papiron már kész vagyunk

Arra gondoltam, ma nézzük meg a figurákat a jelmeztervező szemszögéből. Alább Horányi Juli (jelmeztervező) gondolatait olvashatjátok.

"A jelmez szó, rendkívül találó kifejezés a megjelenésre, ami a színpadon egy-egy szereplő karakteréhez kapcsolódik. A furcsa, vagy éppen nagyon is hétköznapi személyiségjegyeket, szokásokat, a szereplő lelkében zajló belső folyamatokat jeleníti meg vizuálisan a néző számára. Ez a fő oka annak, hogy egy-egy jellem öltöztetése során semmi sem történhet indokolatlanul. Munkánk során igyekszünk a szövegkönyv alapján mi is elemezni a karaktereket, így találjuk meg a legkifejezőbb formát, amely tükrözi az adott szerep megformálásához szükséges kollekciót.

Jákobi, Lájdentál, Sáchás. Három abszurd, humoros, szomorú figura. Érdekes karakterek, furcsa szokásokkal.

Jákobi és Lájdentál, Stan és Pan, Beavis és Butthead, két nagyon hasonló személyiség, akik ugyanakkor rengeteg dologban különböznek is egymástól. A rajtuk látható ruhadarabok egyformák, de a színek jelentéstartalma és az apró különbségek, jól mutatják a személyiségbeli eltéréseiket.

A jelmezek megtervezésénél fontos szerepet kaptak a színek. Minden egyes szín jelentéssel bír.

Jákobi alapszíne a mustársárga, melynek jelentése; örök elégedetlen, nyughatatlan, kétségekkel teli férfi, aki csapongva éli életét. Hirtelen útnak indul, majd egyszer csak megáll és visszafordul, ugyanazzal a hirtelenséggel, ahogyan nekikezdett. Az apró sinus cikk-cakk a nyakkendőn és a kalapon hullámzó, ideges természetét jelképezi.

Lájdentál, a szürke, alkalmazkodó, beletörődő, hűséges és kitartó jóbarát aki, mint egy állandó, hosszúcsíkos minta, éli a minden hirtelen érzelmi kitöréstől mentes kisemberek életét.

Sáchás, a hideg, világoskék, megközelíthetelen, érzelmi-frigid nő, aki kezdetben jól szórakozik a két férfin, akiket női mivoltával, könnyűszerrel megvezet, bár idővel kétségeesik, hogy terve nem úgy sült el, ahogyan valójában szerette volna. Ennek ellenére az ő esetében szó sincs tiszta, vagy őrjítő szerelemről, lényéből az efféle tulajdonságokra való hajlamok teljes mértékben hiányoznak.

A színek mellett sok egyéb kis jelzést is láthatnak majd a nézők, mind a díszletben, mind a jelmezekben, amelyek ha nem is nyernek rögtön értelmet, vagy akár elsikkad a figyelem felettük, mégis kiegészítik és teljessé teszik az előadást, segítve a színészeket szerepük megformálásában, valamint a nézőt a konklúzió levonásában."

Bemelegítés

A próbaidőszak elején a Gólem Holló utcai próbatermét használjuk. Alább a kemény munkára hangolódás perceit mutatom be.

Pubinak volt gyerekszobája...

Entrée à la Timi

Levi energiát gyűjt..

Az olvasópróba

A Gólemben szokássá vált, hogy az olvasópróbára az egész stáb bejön. Mindenki felkészült, makett és jelmeztevek az asztalon, a dramaturg (Németh Virág) és a jobbkezünk (Kerekes-Katz Petra) már most rettentően koncentrálnak. A Kamara Színházat a színészek mellett Németh Zsuzsa képviseli.

A rendező (Borgula András) és a producer (Schőn Edina) jó példát mutatnak. Mosolygásban az élen.

Az első küzdelmes lépések. Szölöskei Timi, Törköly Levente és Kerekes József (Pubi).

Timi koncentrál. Megpróbálja kiolvasni az általa megformálandó szereplő nevét (Sáchás Rút). Néhányszor nekifut. Nehezen megy. A szomszédjától remél segítséget... Nem kap...:) A kontaktlencse lesz a ludas:)

Horányi Juli (díszlet és jelmez) miután bemutatta a terveket. Sokat dicsértük, ezért a kicsit megilletődött mosoly.

Nemsokára jönnek a dolgos hétköznapok. Folytatjuk...

Jákobi - aki azért született, hogy éljen, és Lájdentál - aki önsajnálatában megvágja az ujját

Lájdentál szerint nincs is annál kellemesebb, mint a legjobb barátoddal dominózni a teraszon. Ám mi történik, ha egyszer a legjobb barátod úgy dönt, új életet kezd, netalán meg is nősül? A ragaszkodó Lájdentál próbálkozik, trükközik, végül önmagát, „az apró szolgálatok emberét” adja az ifjú párnak nászajándékként. Ám Jákobival kötött barátsága menthetetlennek tűnik; a feleség túl ravasz, a férj túl hullámzó, és egyáltalán: mindenki olyan „túl”.

Hanoch Levin kacagtató, dalokkal tűzdelt vígjátéka nevettet ugyan, de szembesít is önmagunkkal. Mindezt azonban olyan abszurd formában teszi, hogy észre sem vesszük, hogy rólunk is szól – vagy legalábbis a mellettünk ülőről. Mindemellett megtudhatjuk, rendeljünk-e süteményt az első randin, valamint azt is, hogy minden férfi álma „a gondolataiba merülő nő fenekének tapogatása”.

Perzselő tűz, avagy Júlia színre lép...

Fiatal csillag gyúlt az égen, és egyenesen a Gólem Színház közepében landolt. Tehetség, szorgalom, kitartás és precizitás. Így jellemezhetnénk Horányi Júliát, akinek fontos szerep jutott az előadásban: az ő tervei alapján válik a színpad egy új világ kezdetévé, és az ő rajzai folytán láthatjuk a szereplőket izgalmasabbnál izgalmasabb jelmezekben. Juli tavaly végzett a Kaposvári Egyetem látványtervező szakán. Munkái megtalálhatóak a Glamour Magazinban, vagy Pécsett a POSZT keretein belül, de akár említhetnénk a Honvéd Színház Vérnász című előadását is, melyben a jelmez szintén az ő nevéhez köthető. Energiával telve, fiatalos lendülettel, és a belőle áradó tűzzel vetette bele magát a színdarab munkálataiba is. Felperzselő élményben lesz része annak, aki megtekinti majd a darabot...